aktuális akciók Tesco - Érvényes 10.11 - 04.01 között - Oldal 7

Szórólapon szereplő termékek

kávé

Évek óta az Ökumenikus Segélyszervezet önkéntese vagy. Hogyan kezdődött a közös munka? 12 éve futottam be énekesnőként az X-faktor- nak, majd az Eurovíziós INTERJÚ élethelyzetekkel kell szembesülni. Te hogyan éled meg az ilyen pillanatokat? Mindegyik kampánynak az a része érint nagyon mélyen, amikor ott vagyunk a helyszínen és látom, hogy pontosan Dalfesztiválnak köszön- Amikor a BOK Sport- hova kerül az adomány — hetően. Nagyon gyorsan vált ismertté a nevem, csarnokban odaadom például meglátogatunk egy anyukát sok gyerekkel, rövididő leforgása alat a zsemlét és a kávét a há- aki megrekedt a problé- fantasztikus dolgok romgyerekes anyukának, máiban és a segélyszer- történtek velem. Hatal- vezet képes rajta segíteni. mas hálát éreztem, és aki éppen elhagyta a hazá- Az önkéntes munkám szerettem volna ebből ját, Ukrajnát, akkor úgy me- legelején azt éreztem, a sok jóból visszaadni gyek haza, hogy ,Mi bajom hogy minden családot valamennyit a sorsnak. meg akarok menteni Tényleg nagyon szeren- van nekem? Hát semmi." (bevásárolni nekik, felújí- csésnek éreztem magam egyébként is, ekkorra viszont egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy találjak egy olyan ügyet, ami mellé tartósan odaállhatok, amit valóban a magaménak érezhetek. Elkezdtem nézelődni a neten, és nagyon megtetszett az Ökumenikus Segélyszervezet munkássága. Mielőtt azonban felhívtam volna őket, csörgött a telefonom, és Gáncs Kristóf volt a vonalban, a szervezet kommunikációs igazgatója. Azért keresett, hogy megkérdezze, lenne-e kedvem csatlakozni. El se akartam hinni, hogy ez történik! Természe- tesen igent mondtam, és azóta is segédkezem a többi közt karácsonyi adománygyűjtéseken, valamint az iskolakezdő kampányoknál. Érde- kes, hogy a nagyobbik lányom épp akkor kezd- te az első osztályt, amikor a segélyszervezet megszervezte az első iskolakezdő kampányát, aminek én lettem az arca. Ezek szerint nagyon egymásra találtatok az Ökumenikus Segélyszervezettel, hiszen több, mint egy évtized nagy idő. Egyszerűen jó velük lenni! Mostanra belelátok a szervezet működésébe, abba a hihetetlen munkába, amit szívvel-lélekkel, ráadásul jó hangulatban végeznek. Ezáltal az önkéntesség az életem még fontosabb részévé, a szívügyem- mé vált. Mindenkinek megvan a maga feladata a szervezetben, és szeretem azt látni, ahogyan egy-egy kampány során a sok ember tevékeny- sége összeadódik, valódi segítséggé válik. Az önkéntes munka minden részét nagyon szeretem. Nem csak a gyermekekkel foglalkozó kezdeményezésekbe kapcsolódom be: szívesen segítek például a hajléktalan melegedőkben is. A segítő tevékenységeknek rengeteg szegmen- se van, és mind ugyanolyan figyelmet érdemel. Érzelmileg rendkívül feltölti az embert, ha jótékony munkát vállal, ugyanakkor legalább ennyire megterhelő is lehet, hiszen nehéz tani a házukat, stb). Aztán persze már a második családnál rájöttem, hogy ez lehetetlen. Felkell mérni a saját határain- katis: egyszer egy gyermekkórházba mentem fellépni, de utána teljesen kiborultam. Rájöttem, hogy ez nekem túl megrázó. A segélyszerveze- tes önkéntes munkám során rengeteg segít- séget kapok a szociális érában tevékenykedő emberektől, hogyan dolgozzam fel a látottakat: muszáj annyira , megkeményíteni" a lelkünket, hogy tudjunk segíteni. Az nem segítség, hogy odamegyek, és sírva fakadok. Viszont, az már valódi segítség, ha kiteszem a social mediáimra, hogy mire gyűjtünk - nem azért, hogy arcos- kodjak, hanem mert így több tízezer emberhez is eljuthat aznap -, és ennek hatására talán ezren felhívják a 1353-as számot (minden hívás vagy sms 250 forint adományt jelent, a szerk.). Azért is szeretem az önkéntes tevékenységet, mert helyre rakja az embert. Természetesen mindenki a saját problémáját érzi fontosnak, nem is szabad bagatellizálni, de amikor a BOK Sportcsarnokban odaadom a zsemlét és a kávét a háromgyerekes anyukának, aki éppen elhagyta a hazáját, Ukrajnát, akkor úgy megyek haza, hogy , Mi bajom van nekem? Hát semmi." Mindig hálát adok azért, hogy nem azon az ol- dalon vagyok, ahol kérni kell. Mert kérni iszonyú nehéz. Azt látom, hogy a szülők maguknak nem is kérnek: akkor mennek a segélyszervezethez, amikor a gyermeket nem tudják már ellátni. Hogyan érdemes segíteni? Nem lehet általánosságban jónak lenni, általá- nosságban segíteni. Minden egyes esetet külön kell nézni! A szervezet ebben is profi, minden egyes történetnek utána járnak: feltérképezik, hogy mi történt velük, mire van szükségük (hiába viszünk a gyerekeknek cipőt, ha egyéb- ként nincs mit enniük). Ezáltal minden segítség személyre szabott lesz. Iszonyú sziszifuszi meló, de segíteni csak így érdemes.